Nem akarom!

Nem akarom!

Egy forró nyári napon haverokkal lógtam szokásos helyünkön lent a téren . Majd megcsörrent a telefonom:
- Szia Jenna.- szólt bele anya.
- Szia, mondjad!
- Siess haza valami nagyon fontosat kell megbeszélnünk.
- Jójó, mindjárt otthon vagyok !
* 15 percen belül haza is értem. Láttam hogy minden dobozokban van már, csak a nagyobb dolgok vannak szanaszét. Hirtelen az agyamba átfutott az, hogy csak két éve költöztünk ide, lett pár haverom és megint el kell mennünk?!  Nem ezt nem hagyhatom!
- De....deee ez most mi? Ugye nem fogunk megint költözni?- kérdeztem remegő hangon.
- Szivem , tudod mi a legjobbat akarjuk neked de apáddal kaptunk jobb munkát Angliában, vagyis Londonban, és már iskolába is beírattunk.
- ÉN BIZTOS EL NEM MEGYEK!- vágtam be a hisztit és felrohantam a szobába.
Bekapcsoltam a laptopom és felnéztem twiterre és facebookra, sehol semmi. Felhívtam a legjobb barátnőm Viktoriát, reménykedve hogy ő megtud nyugtatni.
- Szia !- egy halk és elcsukló hangon köszöntem neki.
- Sziiia életem! Ugye nincs semmi baj ?
- Anyuék megint költözni akarnak !...
-Nemááár... nemrég költöztetek ide és már megint?
- De sajnos igen !
- És húgod mit szólt?
- Jajj már, ő úgy odavan ! Azt tudja hajtogatni egész álló nap  hogy: One Direction jövök!!!!  Komolyan már idegesít! De mennem kell szólt anya! Szia!
-Szia!
 Leraktam a telefont majd  leviharoztam anyuhoz. Szótlanul a kezembe nyomott egy repülőjegyet és egy lapot . Visszamentem a szobámba leültem az ágyamra és elolvastam, nem volt hosszú de annál érdekesebb:
" Pici Jennim !( húú de jól kezdődik anya mindig így hív ha szeretne valamit...)
Azért írtam most neked ezt a pici szöveget, mert tudtam ki fogsz akadni! Ma estére az összes barátod meghívtam hozzánk, és egy bűcsú estét szerveztem neked! Holnap pakolnod kell , és időben lefeküdni mert kedden hajnalba indul a gép!
Remélem örülsz azért. Szeretlek!♥ "
Sírva fakadtam! Nem tudtam mit kezdjek magammal? Nevessek vagy sírjak?! A legjobb lenne itt maradni de se munkám, se semmi ... Elkezdtem összepakolni , és sírtam. Minden egyes dologhoz annyi kis emlék fűzött el sem tudtam képzelni!
*már fél 8 volt és a barátaim 9-re jönnek.. Gondolkoztam mit vegyek fel.. Egy rövidnaci , párducmintás felső , ahhoz illő fekete magassarkú és egy kevés kiegészítő mellett döntöttem. De először is lezuhanyoztam és gondolkoztam....

* 9-re minden megjött ahogy meg lett beszélve. Anyuék leléptem otthonról hugommal, így lehetett inni és tök jól elvolt mindenki.  Fél 3-kor már csak Vikiivel ketten voltunk , felmásztunk az emeletre, kiültünk az erkélyre és rágyújtottunk. Kibeszéltünk minden érdekes témát és a rengeteg közös élményünket. Persze megígértettem vele hogy majd jön ki Londonba hozzám és csomó időt együtt leszünk! Aztán ő is ment hosszú búcsúzkodás után.

* Nem tudtam aludni ... fél 9 van és már 32 fok! Semmihez sincs kedvem! Pedig pakolnom kell.. Kimentem a teraszra rágyújtottam. A tegnap este hihetetlen jó volt! Annyi jókívánságot kaptam hogy egy életre elég!
Csörgött a telefonom kaptam Vikitől smst. " Akkor megyünk plázába?" visszadobtam rá egy rövid kis smst. "Persze. Fél 2-kor tali bejáratnál! :)"
Halottam ahogy anya jön fel a lépcsőn, gyorsan eloltottam a cigit és befutottam a fürdőszobámba, és elkezdtem engedi a vizet.
-Kicsim. Minden rendben?- kérdezte vidáman.
-Persze anya, nemsoká kezdek pakolni, csak lezuhanyozom, mert még délután leugrok, Vikivel vásárolni a plázába! Ja tényleg kérhetek majd egy kis pénzt?
- Mindjárt hozom ! 100 dollár elég lesz?
-Igen persze. Köszii!
Majd leviharzott.. végre... végre megint magányban tölthetem  az időmet.
Visszamászkálódtam a szobámba. Felvettem egy hoszzú pólót egy starosszos cicanacit és ebbe lófráltam egész nap. Pakolgattam, cigiztem, és az emlékeim elevenítettem fel. Majd megcsörrent a telefonom. Hugom szórakozott anyu telójáról.. Már teljesen be van zsongva..
-ANYAAA! szólj már Ashre hogy ne szórakozzon! - majd hirtelen megpillantottam hogy már negyed 2 van. - ÚRISTEEEN!
 Gyorsan lezuhanyoztam megint, felvettem egy szűk farmert,  i ♥ paris-os felsőt meg egy fehér magassarkút , kivasaltam a hajam, kifestettem magam. Majd elviharoztam.
Viki már várt a plázánál , és első utunk a Starbucksba vezetett. Szokásos asztalunkhoz leültünk és megittunk egy-egy kávét. Majd vásárolgattunk. Tök jól elvoltunk, majd leültünk egy padra mert fájt a lábunk már.
- Csajszi... tudod van az a banda...
- Már te is? Nemár!
- De figyelj kérlek! Ha összefutsz velük akkor kérsz nekem egy autógrammot?-kérdezte bociszemeivel.
- Persze!- majd mosolyogtam, hisz tök aranyosan kérte. - B*sszameg már fél 6 ? Bocsánat Viki de mennem kell! Majd beszélünk! Amint Londonba értünk írok ígérem!
- De kár ! Nagyon vigyázz magadra! Hamarosan találkozunk! - kacsintott eggyet, majd megölelt- Szia!
 Nem tudtam mire vélni ezt a 'hamarosan találkozunk" mondatát, de most nem is érdekelt hisz annyi mindent kellett még ha csinálnom!
20 perc alatt hazaértem. Bementem szobámba, levettem a cipőt és pakoltam tovább. Közben nézegettem facebookom és twitterem, holanptól a lakhelyem nem LA lesz hanem London ! Egyátalán nem akarom! Nah mindegy, még gyorsan lezuhanyoztam,  már fél 11 volt.. és fél 3-kor kelni kell... nah mindegy ... elaludtam... könnyeimmel küszködve...